top of page

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

             BREZNAY  József  (1916 - 2012)   festőművész

 

 

                    Felívelő pályakezdés 1934-1937

 

Breznay Józsefnek édesanyja mutatta meg a rajzolás szépségét.  A fiú azt gyorsan elsajátította sőt rajz és festőpályázatokon díjakat hozott haza. A Képzőművészeti főiskolára felvették, Karlovszky Bertalanhoz került, aki a naturalista ábrázolás híve volt. Tizennyolc évesen festette meg Breznay egyik legmegrázóbb portréját, egy idős modellt az „Öregkort”. Másodév után Szőnyi Istvánhoz került.  Színpalettája derűs lett, témái a  kötelező modell centrikus tanításból impresszionista légkörrel telítődtek. Tehetségére felfigyeltek és a tanulmányai vége felé az akkor adható legnagyobb kitüntetéssel jutalmazták avval, hogy kétszer is megnyerte a Római ösztöndíjat.

 

 

 

 


                       

 

 

 

 

 

 

 

                       

                         Drámai idők 1941-1952 

 

1941 - Anyja halálának hírére megszakítja  római ösztöndíj tartózkodását és visszautazik Budapestre.  A II. világháború kezdetén Breznay Józsefet tehetségére hivatkozva nem sorozzák be katonának.  1943 – Meghal felesége Bonda Eugénia.                                                                                        

 

1944-45 - Később viszont már minden hadra fogható férfit elfogtak az utcákon Budapesten. Óvatosság, bujkálás, leleményes szökés és lélekjelenlét óvta meg a művészt még akkor is, amikor az oroszok elfogták a három Breznay testvért. Ekkor éri a harmadik sorscsapás, kisebbik testvérét menekülés közben lelövik.  Ezekben az időkben ismeri meg második feleségét Molnár Évát, aki két gyermekkel ajándékozza meg (Lívia, József), de születési komplikációban meghal (1952). Róla sok kép maradt fenn. Ebben az időszakban a művész szobájában elzártan, félig bedeszkázott ablakok mögött, jobbára sötét tónusú festményeket fest. A háború végeztével témái megváltoznak, a romos Budapestet festi. A Rómában készült képeiből kiállítást rendez 1946-ban a Művész galériában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                    Külföldi pályafutás 1957 – 2007 

 

Az 56-os forradalom után kialakult helyzetben Breznay szívós kérvényezései nyomán útlevelet kap, és Párizsba utazik, ahol kiállítást rendez a Barbizon galériában. Párizsban  találkozik az ott élő művész kolóniával többek között Csernus Tibor és Katival. Festői látásmódja nagyvonalúbb lett, és a kor szellemét idéző dekoratív elemekkel bővül.  A további évtizedekben számos kiállítást rendez Európa szerte.

 

                           Művészeti közélet 

 

Breznay visszautasította a pártból jövő megkereséseket, amelyekkel állami elismeréseket, kiváltságokat szerezhetett volna. Az élete további részében sem lett egyetlen párt tagja sem, evvel biztosította lelkiismeetét, szabad művészi elképzeléseit.  Az 50-es évek szocreál irányzatában részt vett. Ebben az ídőben sajátos egységbe foglalta a Karlovszky Brertalannál tanult naturalizmust, és Szőnyi István hatása alatt kialakult szemléletet. A Magyar Képzőművészeti Szövetség tagja lett, így jobban belelátott az állami kivételezések rendszerébe.  

1965 - A művészek hivatalos összejövetelein az eltusolt dolgok nyilvánosságára hozásával szimpátiát vívott ki, de egyben szakmai ellenségeket is szerzett. A művészek érdekeinek kiharcolásában mindig részt vett, felszólalásaival többnyire bizalmat szerzett a tagságban. Így történhetett meg, hogy párton kívülisége ellenére megválasztották nyolc évre a festő szakosztály élére. Ennek a korszaknak a legnagyobb érdeme, hogy kiharcolták az államtól az úgynevezett „kétmilliós vásárlást”, - ami azt jelentette, hogy az állam évente kétmillió forint értékben vásárolt festőktől képeket . A képek múzeumokba vagy minisztériumok falaira kerültek. Ez hozta el azt az időszakot, amikor az állam olyan egzisztenciális alapot hozott létre, amelyben a művész megbecsült tagja lett a társadalomnak, és a magyar festők széles köre tudta alkotóerejét csak a művészetnek szentelni.

Ezekben az időkben budapesti kiállításait a hivatalos irányított kritika támadta, és a szakosztály éléről lemondásra szólította fel a miniszter. Breznay nemet mondott Aczél Györgynek, azonban a művész mandátuma lejártával elfordult a magyar közélettől és figyelme külföld felé fordult.

70-es évek – A következő évtizedekben sűrűn utazott Olaszországba, Németországba és Franciaországba. Műveit a játékosság és sorsszerűség érdekes összhangja jellemezte. Aszalós Endre művészettörténész monográfiát ír róla, melyben poétikus realizmusnak jellemzi ezt a korszakot. Életművének ezek a képei horgonyt vetnek külföldi magángyűjteményekben. Legtöbbször az olaszországi Pármába utazik, ahol magángyűjtők jelentős számú festményét vásárolták.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                       Víruló család 1953 – 1975

 

A két gyermekkel egyedül maradt festő 1954-ben házasságot kötött Gánóczy Máriával, akitől hét gyermekük született.  Az utolsó 1973-ban. 1975-be három gyermekét  (József, Gábor, Mária) Párizsba küldi, ahol beiratkoznak a Képzőművészeti Akadémiára a Beaux-Artsra. 1980-ba újabb két gyermekük utazik el külföldre, akik a ravennai képzőművészeti Akadémián tanulnak tovább (Sándor, Pál), míg két gyermek (Lívia és András) felsőfokú ipar- illetve képzőművészeti tanulmányaikat itthon, Budapesten végzik el. Márta és Klára Magyarországon laknak és alkotnak.

 

 

Breznay József  így összegzi életfilozófiáját: „Az emberi élet azért elviselhető, mert eleve olyanná formálódott a természet, hogy boldogságot nyújtson. ”jellemzi ezt a korszakot. Életművének ezek a képei horgonyt vetnek külföldi magángyűjteményekben. Legtöbbször az olaszországi Pármába utazik, ahol magángyűjtők jelentős számú festményét vásárolták. Víruló család 1953 – 1975 A két gyermekkel egyedül maradt festő 1954-ben házasságot kötött Gánóczy Máriával, akitől hét gyermekük született. Az utolsó 1973-ban. 1975-be három gyermekét (József, Gábor, Mária) Párizsba küldi, ahol beiratkoznak a Képzőművészeti Akadémiára a Beaux-Artsra. 1980-ba újabb két gyermekük utazik el külföldre, akik a ravennai képzőművészeti Akadémián tanulnak tovább (Sándor, Pál), míg két gyermek (Lívia és András) felsőfokú ipar- illetve képzőművészeti tanulmányaikat itthon, Budapesten végzik el. Márta és Klára Magyarországon laknak és alkotnak. Breznay József így összegzi életfilozófiáját: „Az emberi élet azért elviselhető, mert eleve olyanná formálódott a természet, hogy boldogságot nyújtson. ”

 

 

 

 

 

 

 

  

bottom of page